Nagy Gábor IANTD Instructor Trainer
Nagy Gábor IANTD Instructor Trainer
Magamról
Búvárkodni 1983-ban kezdtem, a Fővárosi Tűzoltóság Búvár Szolgálatánál végeztem el első tanfolyamomat, ami így mindjárt hivatásosra sikeredett, bár mai eszemmel azért messze nem nevezném professzionálisnak akkori tudásomat. Tagja voltam előbb az FTSK Delfin Búvár Szakosztályának, majd sikerült az Amphora Búvár Clubba bekerülnöm, ahol először klubtag, majd főállású búvároktatóként alkalmazott voltam. Sokat tanultam az akkori viszonyok között professzionálisnak számító klub segítőkész, tapasztalt búváraitól. A két klub között némi átfedéssel lehúztam 3 évet búvárként, majd egy évet szolgálat vezetőként a Tűzoltóságnál.
Levelezőn elvégeztem a Magyar Testnevelési Egyetem Sportszervezői szakát, majd különböző búvár boltoknál dolgoztam oktatóként vagy boltvezetőként néha mindkét szerepkörben egyszerre tündökölve.
A kilencvenes évek végén külföldön elvégeztem egy technikai búvár tanfolyamot, majd segédoktatóként közreműködve több kinti tanfolyamon, megszereztem a magyar oktatók közül elsőként, a technikai oktatásra való jogosultságot ( TDI Extended Range Instructor ). Oktatói tanfolyamokat 1998 óta szervezek és tartok. A végzettségeim közt lehet látni, hogy szinte alig van komolyabb rendszer, amelyben legalább egy merülésvezető végzettségem ne lenne. Távol állt tőlem mindenféle "kártyagyűjtési" szándék, ennek oka az volt hogy nem volt lehetőségünk akkoriban válogatni hogy milyen rendszerben tanuljunk, úsztunk az árral. Volt oktató, aki megállt az első oktatói tanfolyama után és azóta is abban a rendszerben oktat. Én mindig nagyon nyitott voltam az újra és ha úgy gondoltam jó lesz nekem, vagy a tanítványaimnak (optimális esetben mindenkinek ),habozás nélkül váltottam. Belefutottam nagy zsákutcákba, ilyen volt a DIWA, melyet én hoztam be az országba és sajnos akkoriban felépítése miatt becsődölt a ma éppen jól funkcionáló SSI is, évekig nem jutottak az oktatók a leoktatott buvárok igazolványaihoz. Alapvetően nem szeretem az üzleti alapelveken nyugvó oktatási rendszereket, hogy pörögjön az üzlet, kicsit könnyebben adogatják az oktatói minősítéseket mint kéne ( természetesen tisztelet a kivételnek és a jól dolgozó trainereknek ). Nem szoktam egyszerre több rendszerben oktatni, amelyik mellé leteszem a voksomat, abban hiszek és megteszek mindent hogy neve és rangja legyen a vizsgáknak. A legtöbbet (kilenc évet ) NAUI oktatóként töltöttem, ma is közel áll hitvallásomhoz ez a rendszer. Jelenleg IANTD rendszerben vagyok Instructor Trainer, remélem már nem kényszerülök több váltásra, amúgy sincs hová menni.
Felmerül a kérdés, miért pont ez a rendszer? A válasz egyszerű, technikai búvároktató hívő lettem. Úgy gondolom, képzettségben, elméleti és gyakorlati tudásban jóval többet kell letenniük az asztalra mint a rekreációs búvároktatóknak. Lehet erre a válasz, hogy a szabadidős búvárkodásban semmi szükség az ilyen jellegű tudásra és gyakorlatra. Viszont ha megnézzük hogy a legtöbb rekreációs oktató a komputerét nézve simán leviszi a csoportját 40 méter alá és dekompressziós merüléseket hajtanak végre, egy műszerre bízva az egész tervezést és kivitelezést, talán érthető lesz miért is jó egy "tek" oktatóval merülni menni.
Az IANTD filozófiája azt mondja ki, hogy különösebben nem tart igényt rekreációs oktatókra, azaz csak olyan embereket vár oktatói tanfolyamaira, akik legalább minimális technikai búvár végzettséggel rendelkeznek, tudnak különböző gázokkal egyszerre merülni és gyakorlattal rendelkeznek a technikai merülések terén. Valószínűleg ezáltal sose lesz a világ legelterjedtebb rendszerei között, de mindig ott lesz a legelismertebbek listáján.
Búvár és oktatói képesítések